Elizabeth Olsen Hungary / elizabeth-olsen.tk
Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit az Elizabeth Olsen Hungaryn, Magyarország első és egyetlen Elizabeth Olsenről szóló oldalán. Itt megtalálhatod a színésznőről a legfrissebb híreket, képeket, videókat és megismerheted karrierjét. Kellemes nézelődést kíván az oldal két szerkesztője, izziee. & Lina.

Ahogy ígértem, elhoztam nektek kedvencünk a Coveteur magazinnal készült interjújának magyar fordítását a magazin weblapjáról. A cikk folytatódik a continute read gombra kattintva!

Leültünk a színésznővel és vezető producerrel, hogy beszélgessünk vele az erő szó jelentéséről és tudjuk, mikor kell lelassítani.

Már másodszorra találkoztunk Elizabeth Olsennel és nem változott meg. Először egész este táncoltunk, majd kirándultunk a Utah-i Canyon Point közepén, majd elmentünk egy közös barátunk, Andi Potamkin esküvőjére Amangiriba. Ez egy volt a könyvekért. Ezúttal a TIFF közben, majd kényelmesen elhelyezkedtünk, hogy megnézzük Olsen alakítását (és a vezető producerként való debütálását) a Facebook Watch epizódszériás Sorry For Your Loss című sorozatában. Olsen Leigh-t játssza, egy férjét elvesztő özvegyet, aki azért küzd, hogy egy új életet tudjon kezdeni – alakítása a kecses és a gyengítő gyász érzete közt ingadozik és enyhíti emlékezetét (lásd a visszaemlékezéseket), és a kihívások minden szembenéznek vele a mindennapi életben. Az élethű alakítása a gyász fájdalmairól megmutatkozik a Sorry For Your Lossban, Olsen pedig tudatja velünk, hogy kell újravizsgálnia az erő szó jelentését (célzás: ez nem elavult hiedelem, csak megmutatja, hogy lehet a gyászolás közben is erősnek maradni). Beszélgettünk vele arról, hogyan készült fel erre a szerepre, a producerségre és gyors kérdéseket is feltettünk neki.

83395691_ezgif-1-c6f32f0f24.gif

Hogy bonyolodtál bele ebbe a szerepbe?

Már három éve olvastam a forgatókönyvet. Keresztül mentem már hasonlón, nem a halálra értem, hanem a betöltetlen űrre és az élet szabályozására, ezért próbáltam összefüggést keresni az életem és a karakterem között (és átérezni), majd teljesen zavaros lettem a továbblépéssel kapcsolatban. Nem egy valós történet alapján dolgoztunk, de a gyászról és a mindennapokról szól a történet – ez nem olyan, mint hogy hogyan lépj egyikről a másik oldalra.

Mindig is úgy gondoltam, hogy mindannyiunknak van egy hátizsákja, amelyben magunkkal visszük a tragikus élményeinket (vagy mind olyan veszteséget és fájdalmat, amit átéltünk), amik minden egyes embernek más és más. Életünk során mindig súlyokat kell cipelnünk és keresztül megyünk dolgokon, de ha jól vagy, az csak te vagy. És amikor egy különös veszteség ér, vagy valami új, keress értelmet és egy új hatalmas mérleggé válik – sosem veszítheted el ezt a mérleget, ez sosem fog elmenni, csak rendbe kell hoznod az életed és megkeresni, hogy léphetsz tovább. A Sorry For Your Loss nem egy képzeletbeli és nem egy dráma, de amit a sorozatban szeretek az az, hogy a kényelmes hétköznapokat és az egyhangúság érzetét is átadja, hogy mennyi ideig tart és hogy nem megy el soha. Te továbbra is kapcsolatban tudsz maradni az elvesztett emberrel.

Megtaláltad a változást a gyász bonyodalmaiban?

Igen, erre tényleg szükség van írásban – nem felejtheted el azonnal. Nem akarhatod eljátszani a lelkiállapotodat. Csak arra van szükség, hogy játszd a jelenetet és maradj megalapozott, bármi is történik abban a pillanatban. Az a dolog, amit televíziós szempontból, a Facebookkal való dolgozásban, és a vígjáték vagy dráma megítélésében élveztem, az az, hogy az epizódokkal haladva megváltozott a hangnemünk. Az első két epizód nagyon lehangoló volt; a harmadik humoros; a negyedik is vidám; az ötödik a belső gondolatokról szólt; a hatodik pedig szenvedélyes. Segíthet, ha megnézed ezt a nőt, aki nem ebben az egy állapotban és tudja, hogyan kell megváltozni, megtalálni új önmagát.

Hogyan készültél fel erre a szerepre? Kértél tanácsot Dr. Scott A. Irwintőll?

Igen, ez történt. Többen voltunk nála, pl. Mamadou (Athie), mert karaktere a depresszióval foglalkozik. Én csak beszélgettem vele és pár kérdésem azért volt a 3 év alatt – a hangstúdióban és a fotóstúdióban -, és próbáltam részese lenni a történetnek, amit eljátszunk. Egy csapatként próbáltam kutatni az emlékezetemben és az agyamban, és miként emlékezhetünk dolgokra a memóriánkban. Néhányszor átolvastam Joan Didion The Year of Magical Thinking című könyvét, és a dolog, amiért szeretem az az, hogy ciklikus megszállottságom volt az emlékezetem felkutatása és várni a részletekre, mert ha a részletek elvesztek, úgy érezzük, az a személy is tényleg elment. A memóriánkkal való játszás a sorozatban is egy fontos téma. Ezek voltak számomra a legfontosabb felkészítők vagy kutatások.

Tanultál valamit Leightől?

Én nem vesztettem el a szüleimet vagy testvéremet, de a nagybátyámat igen. Az unokatestvéreimmel és nagynénemmel (vagy a barátaimmal, akik hasonlón mentek keresztül) való beszélgetéssel dolgoztam fel úgymond. Azt mondták, hogy a mindig kifejezzük neked abban a pillanatban, hogy itt vagyok neked. És amikor nagyon ideges vagy, ha felhozzák a témát: “Oh, talán ma nem akarnak szomorúak lenni” vagy “Talán nem akarnak most erre gondolni”. Egyre többet olvastam az özvegyekről, akik a szeretett haláláról írnak, vagy azokról, akik a gyászoló szempontjából írnak. Rájöttem, hogy ők nem akarják elfelejteni azt a személyt. Annyira szeretik még mindig azt a személyt, hogy muszáj beszélniük róluk. Szóval, most megpróbáltam előre haladni, hitelesen sakkban tartani.

Igazad van, senki nem gondol nagyon a fájdalmas jövőre:

Van ez a vicces dolog, amit azt hiszem az ötvenes vagy a hatvanas években írhattak egy könyben a modorról. A könyvben valami ilyesmit írhattak: “Ha te vagy az az ember a veszteséggel” és “ha nem sírsz  akkor és erősnek mutatod magad, akik szomorkodnak, akkor erőteljes vagy.” És ha én erős vagyok, miért ne sírjak? Mi ez a gondolat? Ez idejétmúlt.

Mert valamikor a “helyes” út fájdalmat okoz…

Igen, légy erős. Ez azt is jelentheti, hogy teljesen eltávolodsz, majd később teljes erővel eljön neked és az egy durva ébredés lesz. Nincs olyan a gyászban, hogy helyes út.

Mi az erős szó jelentése számodra?

Ez nem csak a veszteséggel jár, de vannak vélemények, amik fontosak, átgondoltak és jó helyről származnak. Különösen nőként, beszélni kell róla és megosztani másokkal; ez számomra az erős szó jelentése. Ez is sebezhető. Egy ijesztő érzést adhat, mintha egy szeminárium osztályban lennél és van egy kérdésed, de rettegsz, hogy nagy hülyeséget kérdezel, de ha nem félsz, ez az erő. Vagy még ott van az, hogy félsz, miközben kérdezel, míg a tested remeg. Az erő szerintem a türelem és a tudatosság.

Ki kellett mutatni az erősséged a forgatás alatt?

Miközben a sorozatot forgattam, annyira tévelygő voltam. Úgy éreztem, mintha feltörtem volna a zsonglőrködés közben, megjegyzéseket tettem a szerkesztés során, ismerem a nap sorait és mikor a jövőbeli forgatókönyvre tettem megjegyzéseket – már sok volt! Aztán mikor becsomagoltunk, azt gondoltam, hogy “Hála Istennek, annyira fáradt vagyok.”Akkor voltak az utómunkálatok! Annyira maximalista vagyok, mert minden részletre mindig annyira oda akarok figyelni. Van ez a szörnyű sodrás, amikor az agyad dolgozik és csak egy heted van, hogy megnyugodj, majd újra lassú legyél.

Hogy lassultál le ismét?

Tér és terápia. Vissza kellett mennem a terápiára. Ezt gondoltam: “Terápiára kell mennem, vissza kell mennem jógára.” Most már van időm arra, hogy olyan dolgokat csináljak, amik jobb emberré tesznek és a körülöttem lévő emberek büszkék lehetnek rám és ne reaktívak.

Ez az első munkád vezető producerként, mik a tapasztalataid?

Minden jó volt. Minden függöny felemelkedett. Az a dolog, amit legjobban szeretek a forgatásban, hogy a crew-al lehetek és kapcsolatokat köthetek. Különösen a sorozatoknál, itt a rendezők mindig mozgásban vannak. Kit (Steinkellner) volt a legtöbbet a forgatáson, de néha nem is lehetett ott és még az írók is máshogy írják az epizódokat, így én nekem kellett a legegyenletesebbnek lenni a crew-al együtt és nagyszerűen éreztem magam, amit annyira imádtam.

Lángra gyulladt valami benned?

Igen, teljes mértékben. Van valaki a crew-ban, aki ezt mondta: “Valaha elgondolkoztál már azon, milyen csinálni egy rövidfilmet? Gondoltál már arra, hogy rendezel egy projektet?” És én erre: “Én nem rendezek!”

Mégis!

Mégis (nevet). Sosem gondolkoztam el ezen, de imádok azokkal az emberekkel forgatni, akik a crew tagjai. De nem tudom.

Egy kicsit oldjuk fel a feszültséget gyorskérdésekkel! (szerk.: gyors válaszokkal)

Oké!

Mi az utolsó koktél, amit fogyasztottál?

Vodka citrommal és lime-al.

A sziklán?

Igen!

Legutóbb fogyasztott reggeli?

Nem vagyok egy nagy reggelizős típus, de vasárnaponként toast-ot eszek avokádóval, valamint füstölt lazacot, sült tojást és néha kicsikre szeletelt uborkát.

Rejtett tehetség?

Szeretném, hogy legyen.

Utolsó zökkenőmentes rendelés elvitelre?

Koreában, a The Valley-ban volt.

007~67.jpg 001~169.jpg 003~119.jpg 010~49.jpg 011~46.jpg

Utolsó dolog, amit lefényképeztél?

Kép a páromról, amint zenél. (nevet) Megmutatta, milyen nem tudok lenni és én lefotóztam és ezt mondtam: “Annyira megszállotja vagyok ennek!”

Ez olyan cuki. Az utolsó dolog, amit megnéztél?

Újranéztem a Trónok harcát. Megszállottja lettem a sorozatnak. Készítettem egy képet Jon Snow-al, majd Kit Harington ugyanott ebédelt, ahol én és ezt gondoltam: “Ez nem nagy ügy.”

Tudod, hogy itt van a fesztiválon?

Ez az, amire gondoltam! Ma reggel. Van egy kép rólam a kartonnal, de majd megvágom, ez ijesztő. (nevet)

A kedvenc főgonoszod?

Ursula.

Ha lehetne egy szupererőd, mit választanál?

Ha vidám hangulatban lennék, tudnék utazni egy ujjcsettintésre és hopp, már máshol lennék. Az őszinteség a gyógyulás ereje. Ez nagyon jó lenne.

A legjobb szépségtipp, amit az évek során tanultál?

Ami lehozza a sz*rt az arcomról.

És ez működik?

Nem tudom, de úgy érzem, hogy mikor ránézek előtte és utána, különbséget veszek észre, de lehet őrült vagyok.


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *